Népdalok és cserkész énekek

Csapatinduló

Éjfélt ütött már az óra, kiabálni kell! 

De bagó van a pofámba, nem táthatom el! 

Megállj bagó, kiveszlek, kabátzsebembe teszlek! 

Ó bagó, jó bagó, angyali bagó!

Boglár 622-es cserkész a nevem!

 Én a bagót igen-igen nagyon szeretem!

 Mert a bagó drága kincs, még a patikába sincs! 

Ó bagó, jó bagó, angyali bagó!

Azt mondják, a másvilágon nem jó dolgunk lesz. 

Mert a Szentek nem pipálnak, kevés bagó lesz! 

De Szent Péter megsegít, bagógyárat létesít! 

Ó bagó, jó bagó, angyali bagó!

21, 22, 23...

21, 22, 23, fiú cserkész a legbénább a világon! Hogyha megy, hogyha indul táborába, Tök fejét a keresztfába belevágja! Lassan-lassan összeszedi tetemét, Hidegvízzel borogatja a fejét! Sántikálva tovább lép, mint egy tejbe esett légy, Bénább cserkészt nem láttam a világon!

Alumínium edény

Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget, 

Mert a fenekem átengedi a meleget! 

És ha nem tudnád még a nevemet: 

a nevem alumínium edény!

AL2H3CH2O, tudja ezt minden jó bauxit kutató! 

Mert

Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget, 

Mert a fenekem átengedi a meleget! 

És ha nem tudnád még a nevemet: 

a nevem alumínium edény!

Daltól hangos...

Daltól hangos erdõ, mezõ, berek,

Ahol járunk mi cserkészek.

Dalol a szív muzsikál a lélek,

Vele dalol a természet

Aki dalol, sose fárad el,

Aki felnéz, sose csügged el.

Mert a dalt ajkunkra a Jóisten adja,

Õ ad erõt a nagy harcra.

Dobog a föld lépéseink alatt,

Visszhangoznak a kõfalak.

Öreg házak közt ifjú cserkészek

Dacosan, keményen lépnek.

Nyisd ki, anyám az ablakodat,

Csókold meg a cserkész fiadat!

Szép Magyarországnak kicsi katonája,

Büszke szemmel nézhetsz rája.

Nagy táborba indulnék,

de nem bírja a vállam. Mindent összepakoltam, amit csak találta

m! II:Hej, édes-kedves zsákocskám, én csak attól félek, 

(Mitől te?) Hogy összenyomsz, és kiszáll belőlem a lélek.

Kész már a tábor, 

csak a zászló nem, most faragják a rúdját, én is emelem, emelem, mégsem bírjuk el, oly nagyon nehéz, hiába erőlködik a sok cserkész!

A csitári hegyek alatt...

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó, 

Azt hallottam, kis angyalom, véled esett el a ló. 

Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet? 

Így hát kedves kis angyalom, nem lehetek a tied.  

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni. 

De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni! 

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet, 

Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet. 

Amoda le van egy erdõ, jaj de nagyon messze van! 

Kerek erdõ közepében két rozmaring-bokor van. 

Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra, 

Így hát kedves kis angyalom enyém leszel valaha.

Erdő, erdő, de magos a teteje, 

Jaj de régen lehullott a levele. 

Jaj de régen lehullott a levele, 

Árva madár párját keresi benne. 

Búza közé szállt a dalos pacsirta, 

Mert odafönt a szemeit kisírta. 

Búzavirág, búzakalász árnyába 

Rágondol a régi elso párjára. 

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdõ, 

Madár lakik abban, madár lakik tizenkettõ. 

Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak, 

Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon. 

Búza, búza, búza de szép tábla búza, 

Annak közepébe kinyílott a rózsa. 

Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába. 

Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom. 

Erdõ mellett estvéledtem, 

Subám fejem alá tettem, 

Összetettem két kezemet, 

Úgy kértem jó Istenemet: 

Én Istenem, adjál szállást, 

Már meguntam a járkálást, 

A járkálást, a bujdosást,

Az idegen földön lakást.